Lapka 66-os fehér

A befőzésről sokaknak a nagymamájuk jut eszébe, amint a gyümölcsszezonban a konyhában tüsténkedik: hámoz, magoz, majd előveszi a befőttesüvegeket, és hozzálát a megöltésükhöz. Aztán az egészet isteni lével tölti fel, és elkezd kutatni az üvegek szájára tökéletesen passzoló lapkák után.

Időnként azt tapasztalta, hogy némelyik pereme az állás során berozsdásodott vagy megkopott a menete, ezért már nem zárt rendesen. Akinek előrelátó volt a nagyija, az persze az egész hercehurca előtt gondoskodott róla, hogy megfelelő mennyiségű – és minőségű – tető legyen készleten.

Felnőttként azt tapasztaljuk, hogy a befőzési rituálé reneszánszát éli, és bár a boltok polcain egyre több tartós élelmiszer érhető el, a háziasszonyok kedvet kapnak az otthoni kísérletezéshez. Igaz, hogy ezzel több munka van, de az egészből családi program is lehet, ráadásul ezek az ízek mindig más élményt adnak, mint a bolti alternatívák.

Az eredményt az alapanyaok minősége mellett a tartósítás záloga, a befőttes üvegre elhelyezett lapka határozza meg. Ugyanis ha a zárás nem hibátlan, akkor a befektetett munka és energia kárba vész, mert a befőtt vagy lekvár megpenészedik.

A különböző űrtartalmú üvegeket elnézve jogosan merül fel bennünk a kérdés, melyikhez mekkora lapka mellett döntsünk. A 66-mm-es például jó választás a 370 ml-es üvegekhez (amibe gyakran egy adag lekvár kerül).