Gasztronagyker
ELFOGADOM

A weboldalon személyre szabott reklámok megjelenítésére szolgáló cookie-kat alkalmazunk a Facebook és a Google hálózatában.
További információ
Nem kérem

Bécsi szeletsütő

A rozsdamentes bécsi szeletsütő speciális formájának köszönhetően nagy átmérővel és alacsony oldalfallal rendelkező edényként nyerte el a szakácsok és konyhai dolgozók elismerését. Ugyanis egyszerre sok szelet húst süthetünk benne, aminek forgatását az alacsony oldalfal teszi kényelmessé.

Az anyagát tekintve létezik rozsdamentes acélból és aluminiumból készült szeletsütő is. A két anyagfajtából a rozsdamentes edény iránt van nagyobb érdeklődés, mert szakmai körökben (szakácsoknál, nagykonyhát üzemeltető intézményeknél) jobban elfogadott a strapabírósága és könnyű tisztíthatósága miatt. A rozsdamentes szeletsütők jó hővezetését a több rétegű aljjal biztosítják, amelyben a rozsdamentes rétegek közé réz vagy aluminiumréteget tesznek. Ezek az edények nagy jól ellenálnak az olyan külső behatásoknak is, mint például az ütődés, karcolás, vegyszerek vagy magas hőmérséklet.

Fontos, hogy az edényt üres állapotban ne tegyük ki nagy hőterhelésnek, mert ez az edény túlmelegedését okozhatja, ami káros hatással lehet a több rétegű talpra.

A bécsi szeletsütők tervezése során az osztrák konyha különleges főfogásának jellemzőit maximálisan figyelembe vették, ezért ezek a konyhai edények minimum 40 cm-es átmérővel kaphatók (sőt, a kínálatban akár a 60-70 cm-es változatokkal is találkozhatunk).

A bécsi szeletsütő története:

A bécsi szelet érdekessége, hogy eredetileg nem osztrák eredetű étel – de kétségtelen, hogy a hírét nekik köszönheti. A feljegyzések szerint már a középkori spanyoloknál is volt bundázott sült, ezen kívül sokáig volt divat arany külsőbe öltöztetni a húst a bizánciaknál is.

Amennyiben hihetünk a történelmi bizonyítékoknak, akkor egy hadnagynak köszönhetően került Milánóból Bécsbe, aki hadi zsákmányként vitte magával. Bármi is álljon az elterjedésének hátterében, napjainkban igen nagy rajongótáborral büszkélkedhet.

A rántott borjúhús különlegességét többek között a panír adja, ami némiképp eltér a magyar konyha klasszikus liszt-tojás-zsemlemorzsa szentháromságától. A végeredmény nemcsak az alapanyagokon áll vagy bukik, hanem a sütés módján is. Mivel lényegesen nagyobb húsdarabról van szó a hagyományos magyar változathoz képest, ezért nem mindegy, milyen edénynt veszünk elő.

Ennek kiválasztásakor nemcsak az átmérőre, hanem a kényelmes fogásra is gondolnunk kell. A nagyobb hús nagyobb átmérőjű sütőedényt kíván, a praktikus használatot pedig a két oldalon stabilan rögzített fül biztosítja.