Evőkanál használata étkezéshez és méréshez

Az ókortól napjainkig

Az evőeszközök közül elsőként a kést használta az emberiség, persze akkor még nem az étkészlet részeként, hanem egyfajta mindenes segítségként, a késsel lehetett vágni, szúrni, szeletelni. A kanál első megjelenését az őskorra datálják, ekkoriban agyagból készült, és inkább egy csészére hasonlított.

Ezeket az őskanalakat feltehetőleg forró levesek és más folyadékok elfogyasztására, illetve szervírozására használták, ehhez egyik oldalukon nyelet rögzítettek a csészéhez. Az ókori Asszíriában az evőkanálként használt eszköz vörösrézből készült, míg az egyiptomiaknál fából, itt már a nyelet is díszítették. A díszítés jelenthette különböző minták megfaragását, de akár a nyél megfelelő mintára formálását is. A görögök körében is népszerű volt a kanál használata, itt a leggazdagabbak már arany változatokat is megengedhettek maguknak.

Ezek az arany kanalak azonban valószínűleg inkább a gazdagságot voltak hivatottak jelezni, s nem a köznép mindennapos evőeszköze volt. Pompejiben bronz kanalakat hoztak felszínre az ásatások során, melyek közül megtalálhatóak voltak az ék alakú, kagyló és osztriga felbontására használt variánsok is. Európában az 1300-as években terjedt el a nemesség körében, hogy kanalat ajándékozzanak egymásnak, ekkoriban mívesen megművelt, gazdagon díszített változatokat használtak.

A 14. században már Magyarországon is feltűntek, több írásos emlék is szól ezüstkanalakról. Egészen az 1700-as évekig elfogadott volt, hogy a vendég maga hozta a nagy becsben tartott kanalát az étkezésre, s azt nem a háziak biztosították a számára. Ez a ma már hétköznapi konyhai kellék a 18. századtól foglalta el az őt megillető helyet a gasztronómiában, ekkorra már hatalmas mérete is lecsökkent a ma jól ismert megjelenésére. Az hagyományos kanálon kívül kialakult már a kiskanál, kávéskanál és desszertes kanál is.

Az Egyesült Királyságban a korábban erre a célra használt nagyobb méretű evőeszközt pedig elkezdték levesek és főételek szervírozására használni, melyet a kontinentális Európa is átvett. Napjainkra az evőkanál már a villával és a késsel együtt alkot étkészletet, mely hármas minden háztartásban kivétel nélkül megtalálható. Hatalmas választékban érhetőek el maguk az kanalak is, melyek különbözhetnek mind méretükben, színükben és felhasznált anyagukban. Sőt! Ma már külön evőeszköze van a felnőtteknek, a gyerekeknek, illetve az egészen kisgyerekeknek is, akik épp, hogy csak elkezdték az evést, és a speciális formájú kiskanál segít számukra az evéssel való megismerkedéssel.

Mennyi egy evőkanál?

Szinte hihetetlen, de ez a konyhai kiegészítő annyira beépült a mindennapokba, hogy a történelem során az emberek már nem csak az étkezéshez használták, hanem a munkához, vagy az ételek elkészítéséhez is. A kanál a gyógyszerészetben is említésre méltó karriert futott be, hiszen az 1700-as évektől a patikusok nem hivatalos mértékegysége lett.

Egy kanálnyi anyag fél folyadék uncia anyaggal volt egyenértékű, ez nagyjából 29,5 milliliternek felelt meg. A kifejezéssel persze a recepteket olvasva ma is találkozhatunk, ahol a hozzávalókat gyakran evőkanálban, teáskanálban, vagy kávéskanálban adják meg.

Ráadásul az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, az Egyesült Királyságban és a Koreai Köztársaságban egy kanál továbbra is három teáskanálnak felel meg, ami körülbelül 15 milliliter mennyiséget jelent. Ausztráliában ezzel szemben ez a mértékegység négy teáskanálnyi, azaz körülbelül 20 milliliter anyagot jelent.