Hogyan változtak a tányérok alma alakúvá?

Fából és fémből tányér?

Ahogy napjainkban, úgy a régmúltban is mindig szüksége volt az emberiségnek egy olyan eszközre, aminek segítségével elfogyaszthatja ételét. Előbb csak fából faragott, vagy agyagból mintázott edényeket használtak, melyből fokozatosan kinőttek a különböző méretű és funkciójú evőedény változatok. Az ókorra már a mai értelemben vett laposabb tálalóalkalmatosság is megjelent, ezek a tartós használatú konyhacikkek már fémből is készültek. A görögök és rómaiak aranyból és ezüstből készült változatokat is használtak, ezzel mutatva meg egy ház gazdagságát.

Porcelán tálalóeszközök

A kínaiak 600 körül fedezték fel a porcelán előállításának módját, melyet erősen őriztek. A 14. században már kiépültek a Kínába vezető kereskedelmi útvonalak, s minden valamit magára adó fejedelem, vagy gazdag család rendelkezett porcelán étkészlettel. Európában az 1700-as évektől sikerült porcelánt előállítani, s megalapításra kerültek a híres porcelán manufaktúrák. Keresett termékké vált a porcelántányér, melyet nem csak étkezésekre használtak, hanem különböző mintákkal és festménybe illő jelenetekkel a szobák falainak díszévé vált.

Modern változatok

Napjainkban ezek a tálalóeszközök már minden lehetséges méretben fellelhetőek, s a napi használatuk során fel sem tűnik ez a bábeli sokaság. A leveses változat átmérője változó és alkalmasnak kell lennie leves felszolgálására, mélysége miatt gyakran nevezik mélytányérnak. Egyes éttermekben elterjedt már a leveses csésze használata, mely a hagyományos megoldást hivatott felváltani.

A hasznosságáról megoszlanak a vélemények, hiszen a csészébe a különféle levesbetétként kívánt gombócokat (májgombóc, grízgombóc) általában egy nagy gombócként szervírozzák, eltérően a Magyarországon hagyományosnak számító apró, galuska méretű gombócoktól. A lapos variáns, melyen a főételt szervírozzuk, nevének megfelelően sokkal laposabb, mint a leveses esetében.

Nagy mélységre nincs szükség, hiszen a főételek a legritkább esetben levesesek. Érdekesség, hogy a legújabb kutatások szerint összefüggés van a tálaló eszköz mérete, és az elhízás között. Néhány kísérletben kipróbálták, hogy átlagos méretű terítéket, illetve sokkal nagyobb méretű változatot is megraktak étellel, s a kísérletben résztvevők többsége mindkét változatban elfogyasztotta az összes ételt, és jóllakottnak érezte magát.

Ebből azt szűrték le a kutatók, hogy az egyre nagyobbá váló tálalóeszközökön egyre több ételt fogyasztunk el, amivel már túllépjük a szükséges kalóriamennyiséget, s ez elhízáshoz vezet. Ha már az elhízásról beszélünk, érdemes megemlítenünk a desszertes tányért, mely viszonylag modern találmány.

Ez az eszköz hivatott a desszertek szervírozására, legyen az akár egy jó sütemény, ízletes gyümölcs válogatás, vagy hűsítő fagylalt. A piacukon is megfigyelhető a változás, hiszen míg húsz évvel ezelőtt a sima fehér, vagy esetleg átlátszó üveg megoldások voltak használatosak, napjainkra ez megváltozott. Számos színben és formában elérhetőek a desszerthez használható terítékek, egyes esetekben a méretek megközelítik a lapos változat méretét, helyet adva a desszerten kívül a dekorációnak is.

Természetesen a tányér sem egy kör alakú tárgy már, hanem a legváltozatosabb formák léteznek, legyen az akár egy gyümölcs alakú (eper, alma, stb.), vagy formázzon lábnyomot, tenyérlenyomatot, egy városi látványosság sziluettjét – a felhasznált formáknak már tényleg nincs határa.