Blog
Az evőkanál használatának érdekes története van
Ha napjainkban konyhai eszközökről van szó, akkor az evőkanál egyetlen háztartásból sem hiányozhat. A piaci kínálatban rendkívül széles választékban megtalálható, és gyakorlatilag többféle étkészlet stílusához megfelelőket is beszerezhetünk akár külön vásárolva is. Míg a napjainkban történő felhasználásával kapcsolatban a legtöbben tisztában vannak, azt már kevesebben tudják, hogy nem mindig étkezési célt szolgált az evőeszköz, sőt odáig is sok időnek kellett eltelnie, míg minden háztartásban alapfelszereltséggé vált. Cikkünkben most annak igyekszünk utánajárni, hogy milyen utat járt be az evőkanál a mai szerepéig, és mely kultúrákban mire is használták egészen pontosan.
Evőkanál a kezdetekkor
Az evőeszközök közül kétségtelen, hogy a kés jelent meg legelőször, bár a kezdetekkor nem csupán az étkezéseket könnyítette meg, de számos egyéb területen is használták. Segédeszköz jellege mellett a vadállatok elejtésében és a személyes ellentétek lerendezésében is fontos szerep jutott neki. Az evőkanál elődje csak jóval a kés megjelenése után látott napvilágot, valamikor az őskorban, és a feltételezések szerint jóval nagyobb volt a napjainkban ismeretesnél, leginkább egy kisebb csészére hasonlított, és az akkoriban elterjedt alapanyagból, agyagból gyártották.
Mivel nyelet is rögzítettek hozzá, ezért nem csak a levesek elfogyasztásában töltött be szerepet, hanem valószínűleg ezzel is porciózták ki a törzs tagjainak az ételt, hiszen méreténél fogva kifejezetten alkalmas volt erre a feladatra is. Nem mindenhol gyártották azonban agyagból, az idők folyamán az ókori Asszíriában például vörösrézt használtak fel, az egyiptomi kultúra pedig a fát részesítette előnyben. A fáraók birodalmában készített kanalak már díszes nyéllel voltak ellátva, ezzel az esztétikai szerepük is jelentősen megnőtt. Az evőkanál a görögöknél is elterjedt volt, a hatalom kifejeződésére pedig az előkelő réteg tagjai arany változatokkal fogyaszthatták ételeiket.
A Pompeiben zajló ásatások során bronz kanalak kerültek elő, de már az ókorban is léteztek olyan speciális eszközök, amelyekkel a mediterrán országokban gyakran fogyasztott osztrigát, kagylót tudták minden gond nélkül felnyitni.
Az európai kontinensen valahogy az 1300-as évek környékén az volt a szokás, hogy díszes, gazdagon megmunkált kanalakat ajándékoztak egymásnak a nemesek. Látható tehát, hogy az étkezési jellegen túl az evőkanál, mint a gazdagság, és a napi betevő egyfajta szimbólumává vált.
Az evőkanál hazai megjelenése
Magyarországon a 14. században kezdett elterjedni, és több ezüstkanál is tulajdonosra lelt nálunk. Az ezüstről egyébként azt tartották az ókorban, hogy jelenlétében az ételek tovább eltarthatóak, ezért gyakran tárolták az ételeket ezüst edényekben, vagy helyeztek a levesbe ezüstkanalat. Ma már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy vendégségbe saját evőeszközeinket vigyük magunkkal, pedig egykoron ez nem is ment különlegesség számba. Hazánkban egészen az 1700-as évekig ez volt a bevált szokás.
A 18. században jutott el odáig az evőkanál fejlődésének története, hogy már minden háztartásban megtalálható volt, és az egykoron hatalmas méret is lecsökkent, ezzel kényelmesebbé téve az étkezéseket. A hagyományos evőkanál mellett a kiskanál, a kávézáskor használatos változat, sőt, a desszertes kanál is hamarosan elterjedt.
A régi korok nagyméretű kanalai azonban nem tűntek el a süllyesztőben, hiszen az Egyesült Királyságban meglátták benne a funkciót, és levesek, sőt, főételek kiszedésekor kezdték használni. Ezt a hasznos szokást az európai kultúrák is átvették, és hamarosan minden otthonban megtalálható volt a ma csak merőkanál néven emlegetett alkalmatosság.
