Blog
Az evőkanál funkciói régen és ma
Terítés, vendégvárás, vagy a lábasban rotyogó étel megkóstolásakor csak előkapjuk a kanalakat a fiókból, és máris ellátják a nekik szánt feladatot. Nem mindig étkezési célokat szolgált azonban az evőkanál, sőt, sokáig nem is volt minden háztartásban megtalálható. Manapság, amikor mindennapjainkban többször is használjuk az evőeszközt, elképzelhetetlen számunkra egy olyan világ, ahol nem ismerték azt. Pedig volt ilyen, méghozzá az ókort megelőző időszakban.
Evőkanál helyett kés
Egykoron kizárólag a kés látta el az evőeszköz funkciót, ám ennek jóval több szerep is jutott. A saját kés nem csak a biztonság, de például az étkezési célra szánt állatok elejtése, vagy a család védelme érdekében is rendkívül fontos volt. Idővel megjelentek az első kanalak, melyek azonban jelentősen különböztek a napjainkban ismert típustól. Sok-sok évszázadig egy méretes, öblös, csészére hasonlító eszköz látta el az evőkanál funkcióit, melyet elsőként agyagból állítottak elő.
Ezeket az őskori kanalakat váltották fel az ókori kultúrákban a vörösrézből, vagy például az egyiptomiaknál fából készült változatok. Ez utóbbi társadalomban már a funkció mellett a megjelenésre is nagy hangsúlyt helyeztek, és a kanál nyelét díszekkel látták el. A nyelek nem csak díszítésükben, hanem alakjukban is különfélék voltak.
Hamarosan megjelentek a gazdagságot szimbolizáló evőkanál fajták, amelyek már aranyból készültek, és természetesen az előkelő réteg étkezéseit szolgálták. A Pompei városában megtalált leletekből arra következtetni, hogy a bronz kanalakat is használták a mindennapokban, de rábukkantak a régészek olyan speciális eszközökre is, amelyekkel a tenger adta finomságokat, a kagylót és az osztrigát lehetett egyszerűen felnyitni.
Evőkanál, mint ajándék és tartósítószer
Az európai kontinensen az 1300-as években egészen egyedi szerep jutott az evőkanál típusoknak, ugyanis ajándékozás céljából adták egymásnak a nemesek. A díszes ajándék-kanalak mellett élt az a szokás is, miszerint a vendégek saját kanalaikat vitték magukkal az összejövetelre. Napjainkban ez már elképzelhetetlennek, sőt, kifejezetten udvariatlanságnak is minősülne, de akkoriban bevett szokás volt, mely egészen az 1700-as évekig tartotta magát.
Hazánkban több írásos emlék is tanúskodik arról, hogy már a 14. században voltak olyan családok, akik ezüstkanalakkal büszkélkedhettek. Az anyagot a konyhai eszközök kapcsán egyébként már az ókori Egyiptomban is használták, és különleges erőt tulajdonítottak neki. Úgy vélték, hogy az ezüst edényekben az étel tovább marad friss. Az elképzelésnek valós alapjai voltak, ezért sokszor a bort is ezüst kancsókban tartották, vagy ezüstkanalat helyeztek abba.
Napjainkban étkészletek széles választékával találkozhatunk a szaküzletekben, és a választás -valljuk be- sokszor nem is olyan egyszerű. A különlegességek kedvelői dönthetnek fa, vagy porcelán mellett, de a legnagyobb népszerűségnek még mindig a hagyományos kanalak bizonyulnak. Többféle méretben szükségesek minden háztartásba, így nem hiányozhatnak a kávéskanalak, a desszertes kanalak, vagy a speciális, tengeri herkentyűk felbontásához való változatok sem a konyhai eszköztárból, az evőkanál választékból.
Míg egy szokásos családi ebéd, vagy vacsora alkalmával általában csak az alap evőeszközök kerülnek elő, addig a vendégség vagy ünnepi étkezések során a hagyományos evőkanál mellett helyet kap az asztalon a kiskanál és desszertes kanál is. A kávéskanállal általában mindannyian találkozunk reggelente a kávét kevergetve, de sütés-főzés során is jól jön a kiskanál valamint a kávéskanál, mégpedig az összetevők kimérésének céljából.
