Innen indult világhódító útjára a porcelán

Minden a fazekassággal kezdődött

Az agyagedények formázásával már a kőkorban foglalkoztak, nem sokkal később pedig rájöttek, hogy az égetéssel tartóssá is lehet őket tenni. Így jött létre a fazekasság, és bár a készítés módja nagyon hasonlít, az eredmény mégis teljesen eltérhet a nyersanyagok, az égetés hőfoka, illetve a díszítés szerint.

A porcelán három elem ötvözetéből jön létre, ezek a kaolin, a földpát és a kvarc – illetve az ezekhez társuló víz. Ezek közül talán a kaolin a legfontosabb. A természetben előforduló legtisztább agyagfajta fehérre ég, technológia szempontjából pedig azért lényeges, mert meghatározza a formálhatóságot, valamint ennek köszönhető, hogy a tárgy égetés után megőrzi az alakját.

A kínaiakat sokan akarták utánozni

Az eredeti porcelán Kínából származik, ahol a 14. században élte fénykorát. Ezt egy több százéves kísérletezési fázis előzte meg, melynek eredményeként létrejött az áttetsző, enyhén zöldes árnyalatú lágyporcelán – ebben az időben alakult ki a jellegzetes máz alatti kék festéstechnikával készülő Ming-porcelán.

Folyamatosan bővült a termékek skálája is, megjelentek a tálak, a vázák, a csészék, illetve a teáskanalak, olyan növényi díszítésekkel, mint a lótusz vagy a krizantém, de jellemzőek voltak a vallási szimbólumok, illetve a tájképek.

A gyártás titka szép lassan kiszivárgott, és eljutott Japánba, ahol ötszínű festést alkalmaztak: a máz alatt kék, felette pedig vörös-arany festés volt jellemző. A hullámból persze Európába sem maradt ki – a középkori keresztes lovagok közreműködésének hála. A kontinensen gyorsan kedveltek lettek az így készülő tárgyak, és egészen a 18. századig a luxusáruk közé tartozott.

Európába is begyűrűzött

A titkot próbálták megfejteni, a feladat azonban nem volt egyszerű, különösen azért, mert Európában nem volt megtalálható a természetben a szükséges alapanyag. A kérdésben úttörők voltak a németek, akiket az olaszok, és a franciák követtek. A technika hazánkban is utat tört, gondoljunk csak a hollóházi, herendi vagy a Zsolnay alkotásokra.

Bár a porcelán említésekor általában az ünnepnapokon előkerülő, gazdagon díszített változatok jelennek meg a lelki szemeink előtt, az anyag eleganciájáról a hétköznapokon sem kell lemondanunk. A gyártók ugyanis az egyszerű, letisztult stílus kedvelőire gondolva fehér étkészleteket is készítenek.