A címben is említett konyhai eszközt mindenki ismeri, hiszen ebben sütjük, pirítjuk, vagy pároljuk ételeinket. Ez a 20-30 centiméter átmérőjű eszköz nagy valószínűséggel minden háztartásban megtalálható, de a mai formájának elnyeréséig persze hosszú utat kellett bejárnia. A tisztítási módjaikról már nem is beszélve. Koránt sem mindegy milyen módon fogunk hozzá a makacs szennyeződések eltávolításához.
Talán meglepő lehet, de a serpenyőt már az ókori Mezopotámiában is ismerték. A görögök tagēnon, míg a rómaiak patella néven ismertek a mai változathoz hasonló eszközt, ezek mind a konyhai felszerelés megbecsült részét képezték.
A középkorban az öntöttvasból készült elődök lábakat kaptak, így egyszerűen be lehetett állítani ezeket a parázs fölé, majd a 19. századtól, amikor már megjelentek a ma is használt lapos tetejű tűzhelyek, elvesztették a lábakat. Természetesen az átmérő és mélység a felhasználási módnak megfelelően folyamatosan változott, a különféle variánsok között megtalálhatóak voltak a mélyebb, több étel elkészítésére alkalmas változatok, illetve a laposabb, ostya, vagy kenyérfélék sütésére használt sütőeszközök.
A történelem során a serpenyők öntöttvasból készültek, ezek igen nehéz, masszív konyhaeszközök voltak. Napjainkban is elérhetőek még az öntöttvas változatok, de ezek inkább csak a kültéri sütögetések alkalmával kerülnek elő. Robosztusságuk megnehezíti használatukat, ugyanakkor jól bírják a hőt, így egyes magas hővel dolgozó konyhai folyamatok kifejezetten vaseszközt igényelnek. A kereskedelemben kapható otthoni felhasználású termékek többsége ma alumíniumból, vagy rozsdamentes acélból készül. Ezeket az anyagokat egyes gyártók kiegészíthetik speciális betétekkel, elérhetőek például rézmagos megoldások is.
Marc Gregoire 1954-ben szabadalmaztatott egy eljárást, melyben kémiai módon érdesített felületű alumíniumra tapasztott teflont, elindítva ezzel a tapadásmentes konyhai eszközök diadalútját. Bár az első példányok még nem voltak túl tartósak, a kezdeti hiányosságokat gyorsan javították, és a teflonos sütő-, illetve konyhai eszközök mára már mindenhol megtalálhatóak. A teflonnal bevont felületek nem olyan kemények, mint a fém társaik felülete, így a fémeszközök, villák, kanalak megsérthetik azt, mely befolyással lehet a tapadásmentességre.
A gasztronómiára a kínaiak is erős befolyással voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hagyományos főzőeszközük, a wok megjelenése a nyugati kultúrában. A wok egy olyan széles, magas falú főző- és sütő alkalmatosság, mely alul keskenyebb, míg felül szélesebb. Hosszú és erős nyelével, illetve speciális kialakítása miatt könnyen forgatható benne az étel, mindössze a wok mozgatásával. A wokban készült zöldségek egyenletesen és rövid idő alatt pirulnak meg, így elkerülhető a vitaminokat károsító, hosszabb ideig tartó főzés.
Az eszközben nem csak kínai étel készíthető, hanem ideális mindenféle párolt hús, vagy zöldség készítésére. Ezek a termékek is készülhetnek öntöttvasból, rozsdamentes acélból, vagy teflonbevonattal, így az elkészíthető ételeknek szinte csak a képzelet szab határt.
Mindenkivel előfordult már, hogy odaégetett valamit sütés közben. Ha szerencsénk van, és kiváló minőségű teflonbevonatú a serpenyő, akkor jó eséllyel elég csak egy konyhai törlőkendővel kitörölni a szennyeződést. Ha azonban fémserpenyőnk van, akkor érdemes sóval felhinteni az alját és kevés vízzel felönteni az egészet.
Az így képződő sóoldat 1-2 óra alatt annyira felpuhítja majd a szennyeződést, hogy azt már el tudjuk mosni. Folyamatos használatnál a teflonos termékek is elkoszolódnak, így időnként tanácsos egy adag kősót melegíteni bennük. A felmelegített szennyeződés rátapad a kősóra, így a sütő eszközünk újra tiszta lesz.
A napi használat után pedig elegendő az egész eszközt forró vízzel és mosószerrel elmosni, majd puha ruhával eltörölni.
